A Sajó jobb partján felépült település Tiszaújvárostól mindössze 3 km-re fekszik. Vasútvonallal nem rendelkezik, a 35-ös számú főútvonal azonban 2-3 km megtételével elérhető.

A honfoglalás korából eredeztethető falu az egyetlen, mely megtartotta az Örsur nemzetség nevét, azonban e nemzetség nemcsak Sajóörös gazdája volt, hanem számos más, térségbeli községé is, de a birtok határa itt húzódott. A falu a későbbiekben a diósgyőri koronauradalomnak is része volt, majd visszaszállt a királyra és a királyi birtok részévé vált. Birtokosai voltak még Ernye bán, majd a XV. században a Czudarok és a Rozgonyiak, de részbirtokosa volt ebben az időben a Móré család is, akik hosszú pereskedés után a XVI. században egyedüliként tulajdonosai lesznek a településnek.

A törökök hódoltsági területté teszik, de mivel a falu abbahagyja az adófizetést, a törökök porig rombolják. Sokáig, egészen a XVII. század végéig lakatlan a vidék, amikor az új tulajdonosa Usz Ferenc újraépíti. Az benépesülő faluba vegyesen érkeznek magyarok, szlovákok, ruszinok. Római katolikus lakossága 1790 táján építi fel templomát.

Ma a falu egyre urbanizáltabb képet mutat, mely a Tiszaújvárosból átköltözött lakosságnak is köszönhető. A község a városból néhány perc alatt elérhető a '80-as évek végén megépült közvetlen aszfaltút által. Tiszaújváros új kertvárosának terjeszkedése nyomán a két település egyre közelebb kerül egymáshoz, olyannyira, hogy határaik már csak 1-1,5 km-re vannak egymástól. A két, már csaknem összeérő település önkormányzatánál már egyszer az egyesítés gondolata is felmerült, azonban erre még határozatlan ideig várni kell.