Köröm a miskolci statisztikai kistérséghez tartozik, de a tiszaújvárosi kistérségi társulás egyik tagja. A társulás területének legészakibb fekvésű települése a Sajó-Hernád torkolatánál terül el, a Sajón kompközlekedéssel is rendelkezik, viszont vasúti összeköttetésse nincs. A falut közel 1300-an lakják, az itt élők több, mint 50%-a cigány származású.

Az először Kerennek nevezett települést 1341-ben említik meg, de mivel kiváló átkelőhelynek bizonyult, ezért már korábban is létezett. Stratégiai fontossága miatt az 1241-es Muhi-csatából is kivette a részét, és ennek nyomán el is pusztult.

1387-től a sajóládi pálos rend kezébe került a falu, ahol kihasználva a jó átkelési lehetőségeket a lakosok révészkedéssel foglalkoztak.

A török megszállás idején a község elpusztult, majd más környező társához hasonlóan újra benépesült. A Rákóczi szabadságharc idején nagy szerepet kapott, hiszen az 1707-es ónodi országgyűlést a körömi fennsíkon tartották meg, mivel a Sajó éppen áradt. Az 1849-es szabadságharc idején a közelben csaptak össze a honvéd és az orosz csapatok. A Czudar család építette a pálosoknak azt a barokk stílusú épületet, mely később fogadóként üzemelt. Római katolikus templomát még 1729-ben a pálosok építették.