Ez a kisközség statisztikailag a miskolci kistérséghez tartozik, de másik 3 Sajón túli társához (Kesznyéten, Girincs, Köröm) hasonlóan a Tiszaújváros és Térsége Önkormányzatai Területfejlesztési Társulás tagja. A település egyben a társulás legkisebb tagja, hiszen a falut alig több mint 200-an lakják, 95%-ban cigány etnikumú lakosok. A falucska rendkívül elmaradott, hiszen közművei szinte hiányoznak, és egyetlen bejegyzett vállalkozása sincs.

Története évezredekkel ezelőttig nyúlik vissza, hiszen ez a terület is lakott volt, viszont írásos említése csak 1319-ben történik meg, akkor még Chech alakban. Ezenkívül volt még a neve Kurtacsécs, és Possacsécs (első ismert birtokosa, Possai András alapján, illetve a határában elpusztult Árpád-kori településre utalva) is. A török hódoltság korában elpusztul, és csak a XVIII. században települ újjá. Birtokosai voltak a neves Szepessy, Dőry, Bayai, Fáy és Eötvös családok.

Lakosainak életét és gazdálkodását a falu természetföldrajzi környezete határozta meg (ma is így van), ugyanis Kiscsécs a Sajó éles kanyarulata köré települt, mezőségi vidékre, s így a halászat, horgászat illetve a gabonatermesztés, mint ősfoglalkozások jelentették a megélhetést. A XVIII. században saját malommal rendelkezett, illetve a folyón gázló is volt, átkelést biztosítva a túlpartra. Az 1930-as években nevezetes volt a környék harcsahalászata is.

A falu sajnos jelenleg nem rendelkezik különleges nevezetességekkel, viszont a Sajó ezen szakasza nagyon szép tájelemmel szolgál.